Hogy mi az a mindennapi minimalizmus és hogyan ragadt rám ez a koncepció? Gyakran kérdezik tőlem a barátaim, hogy hogyan vagyok képes csökkenteni a kiadásaimat, ugyanakkor elégedett lenni azokkal a tárgyakkal, amiket minden nap használnom kell. A válaszom nagyon egyszerű: minimalizmus.
Az egyszerű gyakran nagyszerű is, mint az elo kaszino, amiben mindig a számomra kedves játékokat találom meg.
A minimalizmus egy életforma, de én mégsem merem magam igazi minimalistának titulálni csak azért, mert ragaszkodom az egyszerű, de tartós használati tárgyaimhoz, ahogyan ateistának sem vallom magam, csak azért, mert nem hiszek Istenben.
Nekem nem életstílusom a minimalizmus és nem is törekszem arra, hogy az legyen. Nem olvasok könyveket róla, hogy hogyan kell jól, vagy extrém szinten művelni a minimalizmust, egyszerűen csak késztetést éreztem, hogy egyszerűsítsek az életemen az engem körülvevő tárgyak tekintetében és megpróbálok olyan tárgyakat vásárolni, amik tartósak.
Tartós még az az érzés bennem, hogy egy jó elo kaszino minden esetben jó választás lehet.
Ennek a tartósság keresésnek az oka nem elsősorban a spórolás, mint az igazi minimalisták esetében. Egyszerűen csak szeretem az egyszerű, de jó minőségű tárgyakat, amik igazán személyes tárgyakká tudnak válni egy hosszabb idő után.
És, ha már a minőségi dolgoknál tartok, nem tudom nem megemlíteni az elo kaszino lehetőségét, ami kifejezetten jó szórakozást ígér minden alkalommal.
Ha visszagondolok a nagyapámra és arra, hogy hány évig hordott és viselt személyes tárgyakat, valahogy kicsit mindig elfog az irigység és olyan akarok lenni, amilyen ő tudott lenni azáltal, hogy nem vetették fel az anyagiak, ezért olyasmit vásárolt meg nagy ritkán magának, aminek igazán hasznát vette és évekig használható maradt.
Nekem a hosszan tartó minőség számít a jó minimalizmusnak és ragaszkodom hozzá.