Rengetegféle gyógytorna létezik és szinte szakértőnek (profi gyógytornásznak) kell lennünk, hogy ismerjünk minden technikát, a legújabbakat is. Még egy olyan komoly elváltozás esetén is, mint a gerincsérv, a gyógytorna rengeteget segíthet. Ebben fogunk valamelyest elmélyedni a következő cikkben.
A gerincsérvről általánosan
Gerincsérvnek nevezzük azt, amikor a csigolyák közötti porckorongok valamelyik irányba „kiboltosulnak”, ennek során pedig szélsőséges esetben a „kiboltosult” rész le is szakadhat.
A porckorong anatómiáját röviden és egyszerűen úgy foglalhatjuk össze, hogy két külön részből áll: az egyik a kocsonyás mag középen, míg ekörül létezik a külső rostporcos többszörös gyűrű. Ez utóbbi rész valamelyest hasonlít a fák törzsének évgyűrűihez.
A mozgásunk során ezek a csigolyák természetesen mozognak. Amikor előrehajolunk, az ún. szappan hátracsúszik, míg ha hátrahajolunk, akkor ennek ellentéte történik, az előrecsúszás. Ha bármilyen oknál fogva az az állapot áll elő, hogy ez a „szappan” tartósan az egyik irányba csúszik, akkor a porcot maga előtt kitolja (ez a protrusio orvosi latin nyelven). Idővel pedig nemcsak a kitolás történik meg, hanem egy „évgyűrűt” rétegről rétegre haladva át is szakít (ez a prolapsus). Az idő további előrehaladtával gyűrűről gyűrűre haladva „sikerül” elérni a legkülső réteget, majd ezt is átszakítja. Ezt nevezzük sérv(esedés)nek, discusherniának.
Amikor ebben a fázisban a nucleus képtelen visszatérni a porckorong belsejébe, általában a sérv erőteljesen izgatja a közeli ideggyököt, amely komoly fájdalommal, neurológiai tünetekkel és komoly következményekkel is járhat. Szerencsére ritkán fajul idáig a dolog, de akár izumbénulás és érzéskiesés is lehetnek a hosszú távú következmények.
Ekkor mindenképp szakemberhez kell fordulnunk. Nemcsak kármenedzsmentről van szó, hanem a folyamat megállításáról, akár visszafordításáról.
Mit tehet egy gyógytornász?
A gerincsérv és derékfájás elleni kezelésekben gyakoriak az olyan módszerek, mint a Mckenzie terápia vagy a neuromobilizáció. A speciális módszerek arra irányulnak, hogy
– az ideggyököt (ideget) sikerüljön felszabadítani a nyomás alól,
– a korongot visszajuttatni („visszatornáztatni”) az eredeti, természetes helyére,
– amikor ez is sikerült, a mélyizmokat erősíteni ebben a pozícióban, amely pedig segít megelőzni a kiújulást.
A már említett McKenzie-terápia és a neuromobilizáció mellett az FDM (fascia disztorzió modell) terápia, a Trigger-pont terápia és az ALS (aktív lumbális stabilizáció).
McKenzie-terápia
A már említett módszerek közül valószínűleg a McKenzie-terápia (torna) a legelterjedtebb, ezt már több mint három évtizede alkalmazzák széles körben: a módszer nemcsak a panaszok kezeléséről szól, hanem a problémák kiváltó okának megszüntetéséről is.
A módszer nagy hangsúlyt helyez a páciensek önkezelésére, így fontos eleme az oktatás. Egyik nagy célja a visszaesés elkerülése, megelőzése.
Fontos azt is tudni a McKenzie tornáról, hogy csökkenti a műtétek gyakoriságát, de ha ez utóbbira kerülne sor, segíthet a rehabilitációban is.